Az ásója.
És az éjféli kertész legjobb barátja vajon micsoda?
Az ásója és a fejlámpája.
Viccen kívül.
Nyolc óra munka, második műszak és négy gyermek mellett sokszor csak éjfélkor jut idő kimenni a kertbe. Gyakran előkerül az ásó is; persze kifinomultabb műveletekre nincsen lehetőség, de egy cserje sokat kalkulált kulisszás helyét ki lehet alakítani néhány jól hangolt ásócsapás és precízen irányított fénypászma segítségével. Ám legtöbbször csak a kalkulálás folyamata zajlik, ugyanis ilyenkor van rá idő. Délután, amikor a családi életben kell helytállni, vagy reggel, amikor a gyerekeket kell rávenni, hogy öltözzenek, reggelizzenek, senki sem nézi jó szemmel, ha a kertész láthatólag semmit sem csinál, csak ideáll, odaáll, hunyorít, leguggol, megint hunyorít, odaviszi a növényt, visszahozza a növényt, igazgatja, helyreteszi, stb. Pedig a jó kerttervhez idő kell.
Az éjfél lehet éjjeli tizenegy óra is, vagy hajnal fél öt. Ez részletkérdés. A lényeg az, hogy a szomszédok azt hihetik, kincset ások el a kertemben. Előfordult már, hogy a járőröző rendőrautó lelassított, amikor meglátta a lámpa villogását.
Már akartam kérdezni, miért is éjféli a kertész. Most megértettem. Amúgy én is úgy kertészkedem, állok, elképzelek, jegyzetelek.
VálaszTörlés