Korán reggel a hold az Alnus glutinosa (enyves éger) ágaira készült leülni.
A párás levegőben érzi magát igazán elemében az Acer griseum (szürke juhar).
Ez a ballerina típusú alma (sajnos nem tudom a fajtáját, talán "Red Star") sohasem színesedett még ilyen szépen.
A Cornus florida "Cherokee Daybreak" ősszel tényleg olyan, mint egy alabamai pirkadat, vagy valami. És már ezen a picin is vannak virágrügyek!
A Mahonia bealei csont nélkül vészelte át a telet, a nyarat, és most növeszti a virágrügyeket, amelyek idén talán nem fagynak el, és örvendezhetünk a januári virágpompának.
Egy kellemes kombináció, pedig az egyik örökzöld, míg a másik lombhullató: Rhododendron "Graffito" és Hydrangea quercifolia "Ice Crystal".
Csak egy laza nyírfa (Betula pendula) ősszel, a maga egyszerű, sallangtalan pompájában.
Egy másik nyírfa, Betula pendula "Purpurea".
A kert egyértelmű királynői, akik maximálisan kiélvezik a nyári forróságot, a szelídgesztenyék (Castanea sativa). Idén csak az egyik termett, de az fincsit és nagyot.
Viburnum plicatum f. pilcatum "Popcorn", egyelőre pattogatott kukoricák nélkül (az tavasszal jön), de így is mutatós.
Sárgul már... a Wisteria.
Már csak három bokron vannak rózsák, ez a "Rose de Molinard".
Tűztövis (Pyracantha coccinea), nem tudom, milyen fajta, de annak idején, mire az előzőt kivettem (kétméteres volt, de kiszáradt) és ezt beültettem (szintén másfél méteresen), úgy néztem ki, mintha Freddy-vel vagy Ollókezű Edwarddal találkoztam volna.
Egy szokatlan nyárfa: Populus deltoides "Purple Tower". Ősszel nem purple, hanem inkább erős, talán okkeres napsárga.
Amerikában már vadásznak rá, olyan invazív, de én még nem láttam magoncot a környéken, és jól nő, szívós, tavasszal-ősszel gyönyörű: Pyrus calleriana "Chanticleer", Callery körtéje Kínából.
Na ugye, hogy jól néz ki! (Amikor ültettem, még nem tudtam, hogy invazív, de hát van, ahol már a csodálatos Euonymus alatus is nemkívánatos faj -- Magyarországon talán nem ilyen kedvezőek ezeknek a környezeti feltételek, de természetben kivadulva én még egyiket sem láttam, persze lehet, hogy keveset járok, és rossz helyen.)
Alakul a ligetesedés. Hét éve itt még semmmi sem volt. Semmi. Na jó, tarackbúza. Meg vadkamilla (akármi is az valójában).
Érnek, szépülnek a naspolyák (Mespilus germanica). Megvárjuk az erősebb fagyokat, aztán vagy a kezükben összenyomva kirágjuk a húsát, a magokat kiköpködve, vagy lekvárnak befőzzük (mondjuk ebből a mennyiségből még nem). Balra "Szentesi rózsa", jobbra "Holland óriás". Komolyan mondom, ez a C-vitamindús finomság a kedvenc gyümölcsöm (mondjuk csak a fanyarka után).
Acer palmatum "Osakazuki": állítólag a legszebben színesedő japán (ujjas) juhar. Hát, nem rossz, annyi tuti. Lásd még lentebb, ellenfényben.
Egy másik tölgylevelű hortenzia a Hydrangea quercifolia "Burgundy". Bordóbb is lehetne a neve alapján, de csak fél nap kap napot. Ezt jól megaszondtam.
Egy életkép fókuszban az új himalájai nyírrel (Betula utilis), amiért egészen Budapestig mentem. Az elődje szerencsétlen egy szárazsági rohamban elupusztult, mert sajnos csak későn vettem észre, hogy nem kap vizet, aztán még már késő volt (na meg a kései fagy, meg a cserebogár-invázió).
Pyracantha megint.
Színesedik a télire sárguló fenyőcske, a Pinus mugo "Winter Gold".
A fürtös áfonyák se rosszak így ősszel (Vaccinium corymbosum).
Ezen látszik, hogy egy okos hibrid: Vaccinium corymbosum "Pink Lemonade". Tavalyi ültetés, úgyhogy még nem ettünk a rózsaszín bogyójából, talán jövőre már virágzik rendesen.
Ki merem jelenteni, hogy a szelídgesztenyén és almán kívül a kertünk leghálásabb lakói a hosszútűs fenyők. Hát ezek egyszerűen mindent kibírnak! Itt a Pinus densiflora "Oculus Draconis" látható. Az elmúlt három hónapot sárkányok társaságában töltöttem, és közben eszembe sem jutott, hogy kint lakik a kertben a sárkányszem fenyő!
Ugye, mondom! Ki gondolná, hogy a himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana) elviseli a mi száraz kertünket? Pedig tessék, íme a bizonyíték! Egészséges hajtások és rügyek, a normál levélváltáson túli beteges kopaszodás nélkül, a nagykönyvben megírt lombkéküléssel! És évente nő vagy fél métert (még csak két éve van nálunk).
Délután még szebben kisütött a nap. A szakirodalom szerint legpompásabban vörösödő ujjas juhar, az "Osakazuki" ellenfényben, a háta mögött hibrid tiszafával (Taxus x media "Hicksii").
Itt középen az "Orange Dream", jobbra pedig az "Osakazuki" (és szemben a Callery-körte).
Ez a kép pár nappal később készült, egy másik géppel. Talán kicsit csal a színmélység, de akkor is nagyon vörös!
A Stachyurus praecox levele egészen áttetsző vörös lett őszre. Ezért szeretem ezeket a populáris kertépítésben nem sokkal ezelőttig még szinte ismeretlen és kevéssé használt növényeket: nyárra árnyas erdőcskét lehet belőlük létrehozni, tél végén már díszítenek a virágaikkal (bár nálunk elég erős tavaszi fagyok vannak, úgyhogy ez sokszor esetleges), ősszel pedig soha nem látott színekkel kápráztatnak el. Ha februárban is megmutatja magát, mindenképpen hozok fotót a lecsüngő virágfüzérekről.
Acer griseum délutáni fényben.
A kínai körte délután.
Cukiságok: Pieris japonica "Mountain Fire". Mondjuk ez azért nagyobb lesz.
Ez tényleg ilyen kis cuki. Pieris japonica "Cupido".
Egyszer megkaptam, hogy minek ültetem a Rhododendront, meg ilyesmiket diófa köré. Mert hogy a japán örökzöldekhez "nemesebb" jellegű fák illenek. Aki azt gondolja, hogy nem illik a dióhoz a japán erdei babérhanga, annak üzenem, hogy a diólevél juglans-tartalma fél év alatt lebomlik, a levél maga remekül trágyásodik (egyszer kísérletként a magaságyásra terítettem a dióból készült, csodálatosan morzsalékos és humuszos levélkomposztot -- olyan zöldségem addig még sosem volt, pedig elvileg a savanyú nem jó a zöldségeknek), és egyébként is, a dió egy erdőkben természetesen előforduló fa, nekem meg csodaszép árnyékot ad ezeknek az apróságoknak. Szóval egyrészt kényszermegoldás (hiszen kevés igazán érett fa van a kertünkben), másrészt viszont szép az összhatás. Nekem a dió az egyik "legnemesebb" fa, és punktum. (Mondjuk a rhodik nálunk leginkább a vörösfenyő és a szelídgesztenye savanyú avarját élvezik, amiből minden ősszel kapnak a nyakukba bőven.)
Szépen vörösödik egy erdei fenyő félárnyékában, és szintén a dió alatt, a Cornus florida f. rubra, azaz: amerikai virágos (nem floridai, bár Florida állam épppen a virágokról kapta a nevét, és ott is él ilyen) som vörös (rózsaszín) virágú alakja. Sajnos a száraz nyár alatt (meg most az őszi szélben) eldobálta egy-két levelét, de attól még egészséges.
A Cornus kousa "China Girl", már tele van virágrügyekkel. A félárnyékban nem sok napot kap, ezért csak most kezdett el színesedni. Nyár eleji szerzemény, és a levélélek sajnos már a kertészetben megégtek.
Csak mert hangulatos. Egy darabig szép narancssárga a házi berkenye (Sorbus domestica) őszi lombja. Sajnos itt már megfagyott és megbarnult.
És a végére egy kis rikító színvarázs: Aster dumosus, őszirózsa valamelyik fajtája.
