Lássuk, mit hozott március idusa!
A Prunus subhirtella var. autumnalis "Rosea" Higan-cseresznye rügyei készülődnek a virágzáshoz (elég lassan teszik ahhoz képest, hogy elvileg ez lenne a leghamarabb virágzó cseresznye -- a hegyi cseresznye, Prunus nipponica var. kurilensis megelőzte).
Nyílik a téltemető (Eranthis hymealis). Érdekes, hogy nem egyszerre bújnak ki, hanem fokozatosan. Elképzelhető, hogy különböző mélységekre kerültek? Cilicicát is ültettem, de az sajnos már nincs meg.
A csavart mogyoró (Corylus avellana "Red Majestic") is fog virágozni rendesen, úgyhogy várhatóak a kis piros ruhájú mogyorók.
Ééééés: kinyílt a csillagmagnólia (Magnolia stellata), és még illatozik is.
Itt azt kell nézni, hogy felkötöttem a tarka levelű emeletes som (torta-, vagy pagodafa -- Cornus controversa "Variegata") egyik ágát vezérnek, így remélhetőleg szép függőleges-vízszintes elrendezést kapunk.
Mögötte a tükrözőmedence szemközti sarkán az Acer palmatum "Fireglow" látható, ami szépen kitelelt.
Ő volna az.
A medencétől jobbra a coloradói szúrós luc / ezüstfenyő kertészeti fajtája (Picea pungens "Hoopsi") és a koreai jegenyefenyő (Abies koreana) élvezik egymás társaságát. Egyik sem fog túl magasra nőni. Egyébként mindkettőt potom áron vettem növényturkálóból. A luc szinte kopasz volt, mára egész pofás lett (bár csalódottan vettem tudomásul, hogy a Hoopsi idős korára nem marad olyan kusza, mint fiatalon, nekem pont az tetszett benne), a jegenyefenyő meg ferdén nőtt, de egy bambusszal megoldódott a probléma.
Itt látszik a bambusztámasz. Pár év, és látszani sem fog rajta a görbület. A Háttérben Pinus sylvestrisek. Az elődöm ültette a telekhatárra az erdei fenyőket. Bizonyára nem világosították fel róla, hogy harminc méteresre nőnek. Én elkezdtem metszeni őket (pontosabban a gyertyájukat kitördelni), egyelőre kezdenek felhőformát felvenni. Mindenesetre elég szépen árnyékolnak a többi növénykének.
Végre lett helye a fehér fonákú koreai jegenyefenyőnek (Abies koreana "Silberlocke"). Ez a kis fenyőcske még 15 év múlva is mindössze két méter magas lesz.
Derűs kis örökzöld csoport, Ilex meserveae "Blue Prince"-szel és Rhododendron "Scarlet Wonderrel"
Ez a rózsa él. Már látszanak a rügyek. Ez csak azért nagy szám, mert ezt a futórózsát az utcán találtam. Valaki kiásta a húszéves rózsatövét, aztán elegáns mozdulattal kihajította a kertjéből a flaszterre. Ott perzselődött szabad gyökérrel már vagy két-három napja, én meg bevágtam a kocsiba, otthon megmetszettem (a gyökereket is), egy napig áztattam egy vödör vízben, aztán meg elültettem. Átvészelte a hosszú telet, és él. Nem tudom a fajtáját, de a félig elszáradt virágokon azt láttam, kisebb méretű, féltelt, fehér szemű pirosak lesznek. Az olyanokat meg éppen hogy szeretem!
Az Amelanchier lamarckii (fanyarka) már készül a virágzásra. Az mindig egy öröm. Egyébként az áfonya és a galagonya mellett a kedvenc étkezési bogyóm (mondjuk sem a fanyarka, sem a galagonya nem bogyó, hanem almácska, és a fanyarka nem is fanyar, hanem szőlőízű = "mézalmácska").
A teraszládában is van egy fanyarka: Amelanchier spicata, amerikai fürtös fanyarka.
Dagadnak az aranykőris (Fraxinus excelsior "Aurea") rügyei.
Chaenomeles japonica virágzásra készen.
A tükrözőmedence igazából kis tó, vagy mocsár. Májustól tele van a nymphea levelével (jönnek fel), meg az írisszel, meg egyéb növényekkel, és többé nem tükröz.
Jönnek a császárkoronák, bár kevesebben, mint tavaly. Vajon mi lelhette őket? Még ott bujkálnak valahol, vagy kirohadtak a víz mellett?
A krókuszokkal hadilábon állok. Fogalmam sincs, milyen fajta, de nagy tömegben igen szépek.
Hangaféle gyűjtemény, előtérben a Leucothoe keiskei "Royal Ruby" fürtöshangával, ami
Talon Buchholz szerint nem is keiskei faj, hanem rosszul lett elnevezve. Lehet benne valami, mert egészen fontanesiana-szerű a leveleinek elrendezése.
A Rhododendron "Nova Zembla" meglehetősen sz@rul néz ki a mögötte lévő "Azurro"-val szemben, aki viszont kicsi és egy darab virágrügy sincs rajta. Akkor most ki győzött?
A fényképezhetetlen növény: Kalmia polifolia (mocsári hegyibabér -- most akkor mocsári, vagy hegyi?)
Egy új magnolia a kertben: "Betty", a liliiflora "Nigra" és a stellata "Rosea" lombikbéije. Aki unja a sok "Susan"-t, annak megoldás lehet, és nem nő túl nagyra sem. A virágzással kapcsolatban egyelőre várakozó állásponton van.
Helleborus niger (fekete hunyor) öregedő szirmai szépen színesednek.
Ez meg egy szép kis gólyaorr: Geranium "Spinners".
Folytattam a mulcsozást. A hangafélék alá csakis savanyú cucc: fenyőkéreg. Ez a
Hungaroplant Kertcentrumnál vett mulcs egész jó minőség volt, nehezen komposztálódó és nitrogént elszívó faszilánkok nélkül.
Gyepen apró ékkövekként ragyognak a sáfrányok.
Primulák, hunyorok és egy megfáradt, de egészséges babérhanga.
Mögöttük már próbálkoznak a csillagfürtök.
Ő is csillagfürt?
Fölöttük a fára csavarodó Akebia quinnata "Silver Bells" és "Alba" indái összefonódtak. Nem lenne baj, ha ebből a szerelemből végre fincsi gyümölcseink is lennének, de lehet, hogy ezek a kertészeti díszfajták nem porozzák egymást.
A Tilia mongolica "Harvest Gold" aranyhárs alatti ágyás telis-tele a fejüket kidugó hagymásokkal (igazából először a karjukkal nyújtóznak, a vízbe csobbanó műugró tükörképeként, a virágfej csak aztán jön).
A Pinus strobus "Pendula"-nak remek színe van. Na és a tapintása! Tényleg simafenyő!
Éledezik a ház sarkán az amerikai trombitalonc, Lonicera x brownii "Dropmore Scarlet".
Picea orientalis "Aureospicata"
Ez a juhar is ma került a helyére: Acer pseudoplatanus "Brilliantissimum". Elvileg lazacszínben hajt ki a levele. Kíváncsi vagyok.
Ellenfényben szinte világít a sárkányszem-fenyő: Pinus densiflora "Oculus Draconis".
Jönnek fel a díszhagymák.
A feleségemnek még egy régi londoni út során tetszett meg a legigénytelenebb helyekre (lakótelepekre, beton közé) ültetett babársom. Az ő "she-shed"-je mellé, félárnyékba, futtatott lonc és fészer takarásába tettem le ezt az Aucuba japonica "Crotonifolia Gold"-ot, amit konténeres lévén télen egyszerűen beteszünk a fészerbe, pardon, nyári műhelybe, hogy ne fagyjon meg. Különösen dekoratív még a képen a kék műanyag spárga.
Virágzik és illatozik a Viburnum bodnantense "Dawn".
Készenlétben a Kalmia latifolia "Minuet"...
...és a Pieris japonica... ööö... "Rosalinda", vagy mi is? Remélem, hogy nem Rosalinda (milyen hülye név ez egy japán növénynek?), hanem "Debutante", volt egy kis zavar a kártyák körül, és fehér virágú még úgy sincs.
Beindultak a somok, rendesen összefolyik a nyál a számban, ha a nyár végére gondolok. Cornus mas "Jolico".
Ez az alapfaj, sima, mezei húsos som.
Cornus mas "Lutea", sárga gyümölcsű.
A Cornus mas "Őszi tűz" még sehol sem tart.
A nagy Hamamelis alatt előbújtak a Puschkiniák.
Díszhagymák
A Lonicera fragrantissima meg csak ontja az illatát.
Ezek itt bukszusok.
Ezek csak voltak. A puszpángmoly egy évszak alatt kivégezte őket, pedig tavaly nyáron kétszer nyírtam ki a hernyóit.
"Mindig a sárga úton..."
Te meg mit keresel itt? (szomszédmacs)
Na szóval: sárga tuja (Thuja orientalis "Pyramidalis Aurea", talán).
Vissza a csillagmagnoliához.
Mer' ugye szép.
És mert hátulról süti a nap.
A következő viszontlátásig!
