Természetes választás volt a galagonya, amiről addig főképp csak a Weöres Sándor versből hallottam, de ami könnyedén megkapaszkodik ezeken a hitvány talajokon is, és úgy nő és éldegél, mintha sem tápanyagra, sem vízre nem volna szüksége. Hozza a virágait, hajtásait és érleli termését, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna mindez. És persze az is.
Sötét rózsaszínes-pirosas szegélyű, fehér torkú virágaival lélegzetelállító látványt nyújt ez a cseregalagonya fajta, a Crataegus laevigata "Crimson Cloud". Ahogy a neve is mutatja, kárminvörös felhőként lebeg a virágzat a vesszőkön, és nincs rovar vagy ember, aki ne fordulna meg az illatra, amely a szokványos galagonyaszag nehéz aromáját hordozza, de valamiféle mézes felhanggal, amitől az embernek nem az elhagyatott bozótosok legyektől dongó világa, hanem a rózsakertek fülledt parfümje jut az eszébe.
Régóta kerestem már ezt a fajtát, amelyet eddig még nem láttam Magyarországon, és most gyorsan lecsaptam rá. Állítólag ellenállóbb is a betegségre hajlamos "Paul's Scarlet"-tel szemben. Nekem személy szerint jobban is tetszik a kissé babos kendőre emlékeztető virágleplével.
Szép, ugye? Na ugye?
És tele van vele a fa! Még mindig nem tudok betelni a látvánnyal. Ráadásul nagyon hosszú ideig virágzik.
A C. pinnatifida egy kínai galagonya, ez a "Big Ball" fajta pedig az őshonos galagonyáknál legalább négyszer nagyobb, fincsi gyümölcséről nevezetes. A bőrszerű levelek is hatalmasak, a világon mindennek ellenállnak, és ősszel narancsszínben búcsúznak a szezontól. Mutatós fa, mindenkinek kell egy ilyen az udvarba.
C. viridis "Winter King" -- kétség nélkül a kedvencem a kertben ez az USA-béli zöld galagonya. Méretes lesz, és a "télkirály" kertészeti fajta egész télen a vesszőkön tartja feltűnő, vörös gyümölcseit.
A méltán közkedvelt C. laevigata "Paul's Scarlet". Azt mondjuk kevesen tudják, hogy baktériumos betegségének köszönhetően (amit a fák 90%-a elkap) szeptemberre egy darab levél sincsen már rajta, de jobb is, mert addigra elég szánalmasan néz ki.
Ez a galagonya arról nevezetes, hogy minden bizonnyal amerikából származik, hatalmas vöröses-narancssárga, ízletes gyümölcse van, amely még tél előtt lehull a fáról. Ezen kívül a levele kissé molyhos (de nem olyan alakú, mint a C. mollisé) és a többi fényes, kemény galagonyalevélhez képest igen lágy szerkezetű. Ezen kívül nem tudok róla többet, ugyanis név nélkül érkezett. A bélyegek szerint lehet C. submollis, C. ellwangleriana, C. x durobrivensis, vagy akár C. arnoldiana is. Persze lehet, hogy rosszul határozom meg, és valami egészen más. Aki tudja, mi ez, segítsen.
Egy mediterrán galagonya, a C. orientalis molyhos, glaukózus levelével és készülődő bimbóival.
C. monogyna "Variegata", az egybibés galagonya tarka változata.
Közelebbről a levél: még nem sok tarkulás látszik, de nyáron és ahogy a fa idősödik, majd felerősödnek a minták.
És persze a C. monogyna alapfaja, ami itt a környéken mindenütt vadon terem (a hátsó kertben nekem is vadon nő), és megörvendezteti a vándort a vesszőket fehér habként beterítő virágaival, ősszel vörös és ízletes termésével, vagy a szemet kusza, tövises ágrendszerével (na azért nem kell belemászni).
Egy érdekes galagony-naspolya hibrid, a Crataegomespilus dardarii.
Összehasonlításképpen, ilyen a naspolya. Mespilus germanica "Szentesi rózsa", az egyik kedvenc gyümölcsömet termő fácska.
Nevelgetek még itthon egy C. x mordenensis "Snowbird"-öt is, de egyelőre nem fotóztam le a leveles suhángot. Ezzel együtt tíz különféle faj és fajta él a kertben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése