Már így is úgy tűnik, hogy elveszítettem egy szép Acer japonicum "Vitifolium"-ot, amely védettebb fekvésének köszönhetően később tervezett kihajtani, így az április közepére tolódott -5 fokos fagy pont telibe kapta a duzzadó rügyeket, egészen a kérges farészig visszafagyasztva a vesszőket is. Még történhet csoda, és még egészen június végéig megjelenhetnek az új hajtások, addig várok az ítélettel, de nincsenek jó megérzéseim. Tizenöt méterrel odébb az Acer japonicum "Aconitifolium"-nak, amely 3 évvel korábban került a helyére, már meg sem kottyant a dolog, teszi a dolgát.
A Corylopsis spicata kuka, tök száraz. A Stachyurus praecoxon várom a rügyeket, egyelőre még hajlanak a vesszők, de nem jön semmi. A Platanus orientalis "Digitalis" ugyanígy járt, ám szerencsére az alvórügyek már pislognak apró, vörös szemeikkel, úgyhogy egy méterrel alacsonyabban, de lesz fa. Még a Corlyus colurna vesszőiből is visszafagyott egy fél méternyi -- ezt azért nem gondoltam volna!
Szóval lelkileg megvisel a most bejelentett ítéletidő (vagy télidő?). Mondanom sem kell, hogy a veteményben már a helyükön a babok, tökök, hajtanak a saláták, spenótok, egyéb levelek. Ki tudja, hátha mégis elkerül minket? (Persze a városhoz képest legalább mínusz 2-3 fokkal hidegebb van a mi száraz domboldalunkon.)
Kamerát ragadtam ezért, és még a fagyok előtt gyorsan végigfényképeztem a kertet, hogy ezzel is megerősítést nyerjek. A húszas fokok tetején megtelepedő hőmérséklet előcsalogatta a rovarokat, énekelnek a madarak, nyár van.
A rózsához semmi köze, ez egy bangita: Viburnum opulus "Roseum"
Készülődő örökzöldek fiatal himalájai nyír kérgével.
Már magam sem tudom, hogy a futtató kajla-e vagy a lencsém, de a Cytisus praecox "Allgold" igen hálás növény.
A zanót közelebbről.
A Viburnum "Eskimo" maradni akar. Nőjön csak nagyra!
A tarka japánfűz, a Salix integra "Haguro Nishiki" jó metszést kapott, mert jelenleg olyan, mint egy rózsaszín felhő.
Pinus strobus hajtása készül előtörni a rügyből.
Ez az orgona, a Syringa x prestoniae "Minuet" nagyon illatos lesz.
A házi berkenye, a Sorbus domestica is virágzik. Pálinkát egyelőre nem csinálunk a terméséből, ugyanis nem szeretjük különösebben ezt az italt, viszont a szottyós, naspolyára emlékeztető gyümölcsöket annál jobban esik ősszel nyersen elfogyasztani.
Mókás kukacok kunkorodnak elő a Picea orientalis "Aureospicata", az aranyhajtású keleti luc rügyeiből.
Spiraea japonica "Magic Carpet" -- tényleg eléggé olyan, mint egy mindenféle színből összeszőtt varázsszőnyeg.
Még egy Cytisus: az "Alba", azaz fehér.
Cytisus "Apricot Gem" -- barackvirág színű zanót, most még csak mutatóba.
A Sorbus arnoldiana "Golden Wonder" berkenye virágját ellepik a megrészegült virágbogarak.
A Viburnum opulus (a fenti labdarózsa vad őse) készíti tenyérnyi rovarleszállópályáit.
A fentebbi aranylevelű változata, a Viburnum opulus "Park Harvest" egyelőre még gyermek.
A Biburnum pragense, a párgai bangita már elvirágzóban.
Sargent bangitája, a Viburnum sargentii hasonlít a V. opulusra, csak eredeti élőhelye nem európa, hanem ázsia, és ez az "Onondaga" kertészeti fajta ilyen rozsdavörösen hajt ki.
Még egy színes darab: az aranylevelű oszlopos bükk: Fagus sylvatica "Dawyck Gold".
Végezetül egy videó -- így hullámzik a zanót a szellőben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése